Egyre több helyen lehet arról olvasni, hogy az egészségügyi világszervezet is javasolja a tápanyagpótlást, kiváltképpen a kismamák esetében. De ennek mi az oka? Talán nem megfelelően étkezünk? Vagy ekkora bajok vannak az életmódunkkal? Nos, sajnos a helyzet ennél prózaibb, az élelmiszerekben keresendő a hiányállapotok kialakulásának oka.
Itthoni helyzet
Nem titok, hiszen igén rég a kezünkben vannak az eredmények arról, hogy a tápanyagcsökkenés a hazai élelmiszereket is erősen érinti. A kutatást a Gödöllői Agrártudományi Egyetem folytatta le, adataik alapján pedig komoly problémával nézünk szembe. A 1966 és 1990 közötti időszak vizsgálata jelentős tápanyagcsökkenést regisztráltak, és ez mostanra még rosszabb lett. Persze nem csak idehaza tapasztalható ez a romlás. Az USA területén is több vizsgálat igazolta ugyanezt, hosszabb időintervallumok esetében is.
Az adatok
Megnézve a tápanyagcsökkenés arányát érthető, hogy miért tartunk ott, hogy 5-ször, akár 10-szer annyit kellene ennünk, mint 1966-ban ahhoz, hogy ugyan azt a tápanyagellátottságot érhessük el.
Mikroelem és tápanyagtartalom:
1966 1990
100% 50% Búza
100% 37,7% Árpa
100% 18,6% Kukorica
Vitamintartalom
1966 1990
100% 46,7% Borsó
100% 5% Káposzta
100% 60% Sárgarépa
100% 5% Tej
WHO ajánlások
A csökkenés mértéke a WHO-nak sem ismeretlen, ennek köszönhető, hogy ma már hivatalos ajánlást fogalmaznak meg a mikrotápanyagok pótlására. Az azonban nem mindegy, ezeket az anyagokat mivel, milyen formában pótoljuk! Fontos, hogy szerves kötésű anyagokkal (-citrát, -glükonát) dolgozzunk, hiszen azok hasznosulása akár 80%-kal is jobb, de ugyan ilyen fontos a komplexitás is, hiszen az egyes anyagok segítik mások felszívódását. A várandósság szempontjából még egy dolgot mindenképpen tartsuk szem előtt. A terhesség három eltérő trimeszterre tagolódik. Ezeknek a fejlődési szakaszoknak más és más a tápanyagigénye is, ezt pedig a terhes vitaminnak figyelembe kell vennie!
